atomhasadasch

kéne menni eccésre (ejtsd edzés).

van egy ismerősöm, úgy hívják, hogy Izsákovits. van neki egy kutyája Ventilátor. Ventilátor német juhász és kicsit tacsi, de szóval csernobil szülte őt is. a lényeg,h Izs mindig Ventilátort úgy eteti,h a hátára dob egy komplett májkrémezs kenyeret. amit úgy kell elképzelni,h vacsorázunk és a kutya is ott ül velünk, mármint nem a széken, hanem a padlózaton, és Izsák készít neki is egy kenyeret, majd a padlózatra hanyítja, amit mindig elhibáz, és Venti hátára érkezik.

én: a..aa..aa kutya hátára dobtad
Izs: ja, nem baj, majd leeszi
én: :O de a hátán van
Izs: megeszi

koncert után....

én: te figyi már a kenyér fele még mindig a kutya hátán van, nem kéne leszedni?
Isz: reggelig elfogy

(amúgy reggelig tényleg elfogyott ((Iszák megette)))

más:

téves hívás:

én: igen, tessék?!
ismeretlen: helloooOOOooo, milyen az illatod szívi?
én: kedves máj, pacal pörkölt illatú vagyok
ismeretlen: :O

pity..pity..pity
én nem értem az embereket.

http://www.youtube.com/watch?v=GE7hPZ1k9p4&feature=related

egyébként az Egyiptom az egy csonkolt szó, igazából : Egyiptamás!

Itthon úgy érzem, mintha nem is léteznék….máshol úgy érzem, h nem érzem jól.

Komolyan ez van megírva abban a sokat emlegetett könyvben?(egyáltalán könyv az? Lehet,h rakott krumpli, s folyamatosan megromlanak benne az alkatrészek.) mert ha igen, most azonnal kérem ide, s dobom tűzre, magammal együtt. Állítólag a legszebb éveimet élem. Igen? Tényleg? Komoly? Mikor? Hol? Kivel? Ezek lennének a legszebb éveim, ha ezt tudom, akkor tegnap megeszem azt az egy krémest is amiről lemondtam, merthogyhízlal, és lefeküdnék az összes eddigi rám nyomulós pasival… őőőbleeepffff
Na de térjünk csak vissza vidékre, mert itt az élet ,mintha élet. Az olyan mintha élnél, és mégsem. ( huu azta, benyeltem a kis buddhát megint)

Amúgy most miért is rinyálok? Mikor nekem kéne változtatni, meg viccesebbé/szebbé/jobbá tennem az életem, csak egy lusta disznó vagyok! meg kell hagyni na. Várom a rám váró csodát, mondhatom szép. Szégyengyalázat

*****önmarcangolás*****

és akkor most át is adnám a szót a tisztelt háznak!

minap bejött a postás, és így szólt anyám neki:

A:Zsuzsika egy borítékot szeretnék csak
Zs: azt nem tartok magamnál
Akkor mit tart magánál ez az idióta, nokedli szaggatót?
Zs: mire kéne, ballagási pénzt akarsz beletenni?

Hát ennyi, itt élek, igen, ilyen emberek között. Kiborgkutúra. rezisztensek, bizonyos fizikai, biológia hatásokra, egyszóval konvergálnak a nullával, na jó ez két szó. Egy csomó ehhez hasonló szitut betudnék gépelni, csak annyira nincs most az ilyesmihez humorom. Egyszerűen kimegyek az utcára és minden második ember megkérdezi, h éppen hova tartok. Legszívesebb azt mondanám, h Irakba lövöldözni, de nem mondom. Készségesen válaszolok, közben meg teli vagyok mindenféle fajta neurológiai és szívrendszeri betegséggel, mert meghibbanok, a kendős fejektől, a csizmás patáktól, a traktoroktól, a túrós rétestől, a rendszerváltás előtt ez volt-tól, a pörköltnokedlitől…..
Számomra már nem érdekes sem az erdő, sem a szalmabála, sem a csirkék, meg a bazsarózsa. Borzasztóan unom már, olyan mintha a Nemzetiben folyamatosan a Jancsi és Juliskát vetítenék, csak éppen a dátum lenne más.
Én (állandóan csak ez az én, meg az önző agyam) már undorodom attól is, h a buszon mindig van helyem, és effektív én vagyok egyedül rajta, mármint a sofőrrel együtt ketten. Olyan romantikus ez, hogyha ez lenne a romantika, akkor inkább kerüljön el továbbra is. Mindig ugyanaz a buszsofőr: a kövér, de kedves mosolyú, a kurafi meggájveres frizurával, az izzadság szagú, zsíros hajjal. Néha felszedünk egy két csizmás kandurt, de ennyi, nem jön ide senki sem, de ne is gyertek, ez egy kurva nagy katlan.

Őő… tényleg fel kéne nőni! De hogyan má’?

Egyébként a mai nap folyamán megint a legnagyobb hír az volt, h az Irénke új cirok seprűt vásárolt a Gödör ABC-ben, meg,h a Aldiban 120 a tej csoki, a rizs meg eccáhatvan.
Pusztulat. Itt senki nem mókás, itt mindenki megakar halni, itt mkinek ( nekem még nincs) a szekrényébe be van rételve a tiszta, és soha fel nem húzott pizsama. Mert ha egyszer úgy adódik, h éjszaka rosszul lesz, akkor egyből tudjon a szekrénybe nyúlni szép hálóingért, ne,h már a kórházban leszólják(?), h nem matyó hímzéses és kikeményített a hálóingje.Kérdés itt csak az,h aki infarktust kap annak az első gondolata, hogyan tud az lenni,h: apus a hófehéret, ne a tört fehéret csomagold be? Hogyan megy ez? Elmondom! Itt már az apus is(ha esetleg apus lenne rosszul akkor az anyus, ha esetleg az egyik fél egyedül él, akkor a szomszéd) be van idomítva, és tudja miért, s mikor, és hova kell nyúlni. Alattomos egy banda , sírnak, h nem akarnak meghalni, közben meg már ki van készítve a haló ruha…apjuknakafaszájátazt.A nem létező Tököm ki van ezekből a viselkedési mintákból. És abból is elegem van, h a mamám állandóan azt akarja, h csipkékkel díszítsem a szekrényemet, vagy, hogy művirágot tegyek a vázámba. Nem, nem és nem! Szeretem őt, nem erről van szó, csak ne má’….

Van egy csomó dolog ami valósággal morális válságot okoz bennem. Ilyen pl, hogy: mindig van egy csapat akikkel elmegyek bulizni (?), de ők nekem nem fontosak(durr egy pofon), vagyunk, bebaszunk, vihogunk, fotózunk, táncolunk, és én meg még erősen illuminált állapotban is a km-kel arrébb alvó barátaimat keresem a bár pult mellett, de sehol senki. Hazajövök, bezuhanok az ágyba, azt kívánom bárcsak reggel mikor kinyitom a szemem, vhol máshol ébrednék, de reggel kinyitom a szemem, és látom, h minden ugyanaz, bent fekszem az 6*-5ös kockában, még a belmagasság is nagy, meg aztán benne van a nagy szívem is… kinyitom, becsukom, majd megint kinyitom és megint becsukom a szemem. Amikor becsukom, azt kívánom,h legyen egy másik egy ennél sokkal jobb környezet, ha kinyitom azt kívánom: rejtsetek el!…
Utálom magam azért mert emocionálisan nem bírok felnőni, érzelmi intelligenciám egyszerűen -65423, és képtelen vagyok racionális döntéseket hozni. Állandóan ráfázom, és nem vagyok képes tanulni belőle, mert uaz az ajtó, ugyanott és Adrika állandóan neki megy és betöri a fejecskéjét.csurogavércsurogavércsurogavér ezazzzzzz. És önző módon megint csak azt tudom mondani, hogy erről is a szüleim tehetnek, mert az apám egy undorító, kurafi dög, egy tipikus puha pöcs, és akkor ő rá kéne felnézzek.... ugye?! jah. az anyám meg az, aki folyamatosan nyomja az önsajnálatot, közben meg nem veszi észre,h döglődik.

hűha, mintha hasonlítanék rájuk. höhh.

Semmire nem tanítottak meg.

Tele vagyok érzelmekkel, mindenfélével, olyan vegyes a paletta azt sem tudom olykor, h most mi van, h nagyon szeretek e vagy épp utálok, de mindenképpen lüktet bennem valami amiből ijesztően sok van. De ez a sok ízé ez engem zavar, meg jó lenne ezt a sokat átadni olyanoknak akiknek kevés van belőle, de ők meg nem akarják ezt az ízét belőlem kivonni, ők csak úgy vannak, én meg csak így vagyok ezzel az ízével. Tényleg ha vki szeretne ebből az ízéból kapni akkor én szíves örömest adok, csak vmi vákumos tárolót hozzatok, mert ez vmi láthatatlan dolog, aztán nehogy elvésszen. Meg ha már erre jártok maradnátok is velem kicsit, nem kérnék semmi extrát, csak foglalj helyet, és hallgasd velem a nagy csöndet, meg hogy a szomszédban akurvanyázik a férfi(?) mert nem jó a fejőgép.
Van egy asszony itt ahol lakom, több is van, de ő ..hát igen. Mindig elmeséli nekem, akárhányszor odamegyek és gyógyszert viszek(ezismilyenmár), hogy csőtörés volt októberben is és decemberben is, pont karácsonykor. Olyan keservesen néz rám a bogár szemeivel, hogy így effektív menten megtudnék halni. Úgy megölelgetném Brigitta nénit, és mondanám neki azt,h tessék túltenni magát a csőtörésen, mert már elhárították a kárt a szakemberek és nincsen semmi baj. De Brigitta néni csak mondja és mondja:
-és fiam mamád hogy van?
-Jól van Brigitta néni.
-De tudod ez a cső, jajj Istenem Istenem.... és közben az éghez rimánkodik összefonott kezekkel, és sajnálja Dénest, h a nagy havazásban kellett ásson, és,h a kabátja marhára elázott.
Dénest én is sajnálom, de magamat még jobban..

amúgy a búlvársajtó olyan, mint a vidéki élet …semmi nem történik mégis írnak róla… (mégis írok róla)